reggel négykor fölkeltem, mert szomjas voltam, aztán nem tudtam visszaaludni. hogy miért nem?! hogy miért?? még kérdezed pffff. önmarcangolásom mértéke kezdi elérni a maximumot erre az időpontra. nemrég kezdődött, mert belegondoltam hogy (..). nem szabad gondolkoznom. vagy kéne néha... és akkor most nem lenne gond a gondolkozás. igen, igen, ez így nagyszerű volna. gond - olkozás. értitek. már a szó is önmagában hordozza helyzetem súlyosságát. de amúgy nem kéne, már rég lenyugodtam ,de ez ilyen hullámzó dolog és most megint és egyszercsak elapad. úgyis elfog. nyugalom! ez a fő. de most hullámhegy van ezért nem lehet nyugtom. vagy lehet hogy ez a völgy, csak hülyén értelmezem a dolgokat. a számegyenest is fordítva rajzolom.  : (