A mai nap folyamán lekoptatott egy gólya. Nevezzük ákosnak. Egy gólya. Azaz kilencedikes. Azaz egy évvel fiatalabb. Azaz ezt én itt és most leszarom. Szóval nem érdekel, hogy nőiesebben fejezzem ki magam. Hehe. Szóval ma megkérdeztem h igyunk sört. Mondta jó, igyunk. Suli után? Igen. Jó. Persze ez a beszélgetés nem ilyen simán folyt le, mer nem hallotta miről beszélek és a sör helyett sulit értett és kérdeztem h szereti e a sört és ő azt értette hogy a sulit és mondta hogy nem, mer sokat kell tanulni és nem értettem miről beszél és.... Ennyi. Nade lényegtelen. Aztán egésznap nem beszéltünk, semmi. Nem fogok ÉN odamenni hozzá, bár először is én mentem oda, de nembaj. Meg aztán is, de nem baj. Szóval egésznap egy csaj lógott rajta, akit én nem utálok, nemtom mért, pedig utálnom kéne, de mivel annyira nem érdekel ez az ákos nevű ember, ezér nem utálom azt a csajt sem. Szóval hetedik óra után odasétáltam ákoskánk elé és néztem. Ő mondta, hogy hát ez most el fog maradni. Mondtam, hogy "sejtettem!" és ránéztem arra a bizonyos csajra aki természetesen ekkor is ott tartózkodott ákos aurájában. Ekkor mondta ákos, hogy "nem, nem miatta!" Szegény csaj. Nem sajnálom... Nem miatta, hanem mer gitárkorrepetálást kell tartania egy osztálytársának. Áháá. "majd bepótoljuk" mondom: "hát ezt már sokszor hallottam"

Oszt ennyi. Vicces volt amúgy és nem leszek öngyilkos ha nem muszáj.