Tegnap megint elkezdtem olvasni ezt:
Kundera - A lét elviselhetetlen könnyűsége
Imádom. Nagyszerű. Fantasztikus. Lenyűgöző. De a lényeg az, hogy tudom olvasni útközben. Itthon meg a Nyomorultakat tolom, mer azt nemtom útközben olvasni, mer bazinagy. És nehéz. És megfoghatatlan, mer terebélyes.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
