a nap folyamán sokat kacagtunk társaimmal, kikkel ideoda lépegettünk kuplunból szimplába, de vissza már nem. majdnem leégett a szimpla: miattam... elég meleg szituáció volt, de lélekjelenlétemnek köszönhetően átugrottam az asztalon és ráléptem több mint kétszer a lángoló szalvetttttára. amúgy meg kitaláltam az órát, amelyik nem az időt méri, hanem azt, hogy mikor hal meg egy bálna.
és a szimplában a túrós palacsinta uborkasaláta ízű a tapasztalatok szerint. és ma rángatózott a szemem a villamoson, miközben álltam a lépcsőn és megígérték hű társaim hogy majd meglátogatnak az elmegyógyintézetben, ahol amúgy kócos lesz a hajam és testemet kék hajszálcsíkos pizsama fogja fedni.
