tegnap katasztrófa katasztrófa után, mert megérkeztem bencéhez, akinek mikor beléptem, lett nikelodeonja és ennek én nagyon örültem, meg ő is. végülis a mezzon néztük a hamupipőke operát, amiben olaszul énekeltek és franciául volt feliratozva, persze én egytől egyig értettem minden szót. ezért nem mentem ma sem olaszra! mert túl profi vagyok, kérlek. (amúgy szimplán elaludtam, ez az ébresztő izé a telefonomon nekem meg se kottyan, azaz: nem ébredek föl rá). szóval bence megcsinálta hátul a hajam. állítólag én nyávogtam, hogy szúrnak az apró hajak a melltartómban, de ez aljas rágalom. én sosem szoktam nyávogni, semmilyen szituációban. kikérem magamnak! aztán levertem bence philips hajnyíró gépét és leesett az egyik alkatrésze, bence meg üvöltözött és 3 másopercre elhittem, hogy most tényleg ideges, de aztán megnyugodtam, mert rájöttem, hogy ő fantasztikus színész. meg aztán nevetett is. de azon már annyira nem nevetett, amikoris (most jön a következő katasztrófa, aminek a kiváltója szintén én magam voltam) a hajas törölközőt, ami a nyakamba volt téve (még így is belementek a kis hajak a pólómba, mindegy) szóval beleráztam a zuhanyzófülkébe, és mikor ezt bence észrevette, megint elkezdett üvöltözni, én meg nemtudtam eldönteni, hogy sírok e vagy nevetek, mindenesetre még nem volt kész a hajam és már untam előrehajtani a fejem. aztán kész lett, jó lett, köszönöm édesapám.

megmutatom a mostanában favorit klipe. és hogy miért pont ez? hát gondolom mindenkinek az első másodperctől kezdve egyértelmű volt, hogy george michael klipet fogok berakni, mert nagyon szeretem. igen. és michael jacksonért is rajongok. fantasztikus. na, de visszatérve a klipre: azért tetszik, mert az elején van egy japán ember, akinek két karika van az orrában és nagyon szép. ez az egyik amiért tetszik, a másik meg az hogy gyönöyrű képek vannak benne és nem tudom eldönteni, hogy a zene lelomboz, vagy föllomboz.