a múltkor hajnalban azon gondolkoztunk hogy talán amit nem látunk, az nem is létezik annyira. nem annyira, hanem semennyire. vagy ilyesmi. na és akkor eljutottunk odáig (nem volt hosszú idő, pár másodperc alatt bekúszott az agyamba, a többi összevissza gondolat közé), hogy akkor ezekszerint nincs hátam. mondta a rebi hogy neki füle nincs. ez tény. namármost. mész az utcán. mit látsz? hát magadat nemigen. néha a karodat, mert elkerülhetetlen, hogy ne lendüljön be a képbe a tested mozgása által. szóval akkor csupán a karod létezik, ha mész az utcán. mármint számodra. ha többet látsz, annak valami speciális oka van, pl hogy arra jött egy tükröződő felület (vagy te mentél oda, ez már tényleg csak részletkérdés plusz fölösleges szőrszálhasogatás, amit amúgy kedvelek, mint olyat, mert hasznos, főleg az agynak, meg a személyiségemnek vannak olyan részei, amik kifejezetten kielégülnek egy kis szőrszálhasogatástól meg a kákán való csomó kereséssel), vagy lenéztél a cipődre. a cipőd mondjuk pont nem te vagy, csak egy olyan dolog, ami hozzád van ragasztva, egy vászondarab, amit pénzért vásároltál (jobb esetben), és ami megakadályoz abban, hogy kvázi (ez a szó borzasztó, de jólesik most) létezz önmagad számára. itt: láasd önamagad. na nem kell olyan mélynek gondolni ezt a látás dolgot, csak a fizikai éned látására gondolok, dehát minden összefügg meg ilyesmi. szóval ez most fog összekuszálódni mingyá, mert eszembejut a tükördolog. a tükör szintén egy furcsa állatfaj, mert azt hinnéd ezekután amiket itt leírtam, hogy na, ezaz, belenézek és akkor máris létezem, mert hát ugye ott vagyok teljes testi, húsos, puha valómban. pedig nem. mert belenézel és egyből olyan arcot vágsz, úgy tartod a fejedet, ahogy te szeretnéd hogy legyen az egész. pedig ahhoz nagyon sokat kéne gyakorolnod a tükör előtt, hogy mindig úgy nézzél ki, mint amikor hirtelen belenézel és ott vagy.... szóval ez is átverés ám. és elérkeztünk oda, hogy illúzsön az egész és hagyjátok a picsába. hasogassatok szőrszálat, ne foglalkozzatok most ilyen kozmikus dolgokkal, majd ha nyugdíjasok lesztek és lesz egy cicátok meg hintaszéketek. ugyebár: te a hintaszékben, a macska meg a te öledben. és te meg simogatod és megengedem akkor már hogy kozmikus dolgokon filózz, mert akkor már megérdemled. kiérdemled. vagymi... addig meg izé. mittuodmén, csinálj amit akarsz, nekem mindegy végülis. ami nekem kozmikus, az lehet hogy neked nem, szóval hagyjuk most ezt, majd még gondolkozom. meg mi az hogy kozmikus? ez egy hülyeség. lehet hogy valakinek már ahűtőszekrény is kozmikus. vagy én. na az lenne a vicces. hhehehe. én vagyok az első jelentkező ebbe na témakörben. reni, a kozmikus. hehe. egyetemi tantárgy. lehet hogy a második félévben leadnám, mert nem érdekelne. kitudja. megyek.