namilegyen, milegyen emberek és gyerekek? back to oklahoma? akár. úgy is mondhatnám: zöld a fürdőszobánk. és tényleg mondhatnám, mert igaz. és kérlek, kérlek, ne a tudatotokat módosítgassátok (bár, tőlem aztán...), inkább ENGEM. valaki módosítson már engem.
-köhöm.... hozzá szeretnék szólni...
-tessék...
-módosítanám önt.... ha! és ez itt a lényeg, ez az aprócska >ha< ... szóval,elárulná nekem, hogy ön most mit is csinál? ön most ép?ön most épp tiszta tudattal ül a gép előtt és gépelget? csak őszíntén, ne verjen át a palánkon, ne használja ki, hogy nem létezem. ez még nem ok arra, hogy összevissza hazudgáljon nekem az interneten keresztül, kedves renáta, vagy hogyishívják...(különbenis? milyen név ez? pff...)
-khm... köszönöm a kérdést. végre valaki! látjátok? egy bátor jelentkező! bátor... mert! és ez itt a lényeg, ez az aprócsa >mert<... szóval mert Ő, bárki legyen is e személyes névmás tulajdonosa, Ő rendelkezik egy kérdéssel, amit nekem szegezhet és nekem is szegezi. nem szégyenlősködik (mondjuk fölmerül a kérdés, hogy egy nem létező valaki tud e szégyenlősködni, mindegy, ezt már RÁM bízom), hanem a szemembe néz és belevágja. és azt hiszi fáj és el fogok pirulni. pedig nem fogok. ugyanis én teljesen magamnál vagyok. az agyam tiszta, a hátamat most kentem be babatestápolóval, a videót is megvágtam a norbinak, a fűtést is letekertem, hogy ne kelljen majd sokat fizetni és csináltam rántottát négy tojásból, de ez még pár órával ezelőtt volt. most itt vagyok és válaszolok. bárkinek, bármire. (hehe, még jó hogy nincs itt senki, nem kell kínos kérdéseken fönnakadnom és emésztenem magam az igazságon. átvertem mindenkit!)
viszlát.
