Ihistehenehem!!  Tök boldog vok most!! Negyed hétkor kezdődik a szabadtári pecsás kispál koncert! NEGYED HÉT!  Jejejeje!!!! Remélem má tuti, hogy mehetek, bár ha anyám megtudja h angolból hogy álllok... Meghogy három hete nem árok be az angol órákra... Tíra ríra... Szal azér a koncert-megvonás engem is fenyeget ám.  De legyünk optimisták: reméljük addigra nem naon derül ki ez az angól dolog.  Nah.

Bemutatkoznék, mer engem is irritál a többi blogban h senkiről nemtok semmit. Azt is csak nagy nehezen tudom meg, h fiú e az illető vagy lány. :) Szal ezért most én, ünnepélyesen írok egy oan: Szijasztok Reni vagyok! kezdetű izét. Keresek egy képet is. PIllanatok kérdése az egész. Na. Kezdem

Reninek hívnak. 15 éves leszek július hatodikán, szal 1990. július 6-án láttam meg a napvilágot a mittomén melyik budai kórházban. Asszem margit kórház az elnevezése, de ezt most ne nagyon vegyétek tutira. Budapesti lakos vagyok, mióta az eszemet tudom. Ez egy lényeges dolog az életemben, ugyanis ha magyar országon belül nem ide születek, nem élvezhetném a metrózás előnyeit s hátrányait.  De alapjában véve budapest minden rezdülését imádom. I love júúú...  Szabadidőmben veszek egy kis levegőt, megvakarom a viszkető bőrfelületeket testem apró pontjain, aztán teszem a dolgom tovább. Egybknt meg gimibe járok, előnyben részesítem a humán tantárgyakat, úgy mint: magyar, töri, izé... Mást nem. Tanulok én még klasszikus kultúrát is, ami egybe fogja a latin nyelvet, meg a görög mitológia alapjait, de az nem oan élvezetes a mi tanárunk előadásában.  A reál tárgyak helyét, agyamban a sors az árnyékos oldalra helyezte, hogy miért, azt kérdezzétek meg tőle. Rendesen meggyűlt/meggyűlik/ és meg is fog gyűlni a bajom a matekkal, a kémiával (ggrr brrr flocccs váááá), a biosszal, fizikával...  Hát ez van. Nah haggyuk ezeket a csúnya, rossz, iskola szagú témákat. Maradjunkk annál, hogy imádok zenét hallgatni, meg művelni is azt. Mármint a zenét. Öh, hát. Ma láttam egy multi cég reklámfeliratán, h: A zene nem a hangszeredből, hanem belőled jön. Akármennyire nem értek egyet a multi cégek népbutító, beszűkítő és embersablongyártó eszközeivel, ezt a reklámdumát énis beveszem. Nekem tetszett. Tényleg. Márcsak azért is, merthát az én max. 4-5 akkordos gitártudásomra igazán ráfér hogy szívből zengjen az a dal. Ugye mien megható? Hát igen. Mivel verseket is tudok ám írni. Meg (mint lejjebb, az ábra is mutogassaja) szeretek rajzolni, festegetni, montázsokat ragajjani. Ienek. Plusz az elengedhetetlen, létfontosságú dolog, az olvasás. Ah. No comment. Szal imádok olvasni, ennyi elég hozzája.  Majd még leírom a véleményemet a rasszizmusról, az idióta, buta amerikai népről, meg néhány "csípí a szememet vazeg" dologról. Készüljetek, mer jövök, csak előbb alszokrája egyet, oszt hétfőn jövök. (az nemis egy, jóvanmááá)