Vikésön van hahó hé jejje salalaal cuuppp cuppp piff pöfffy és SLATTY!
Na szóval. Utolsó tanítási nap elmúlt. Gondtalanul, önfeledten az uccsó órát ellógva hasítottunk bele a 30 fokos levegőbe... Kicsit oan hányingerkeltő volt ez a levegő, de mégsem. Naon költői vagyok ma. Úgy csinálok, mintha tudnék fogalmazni. 
Szünetben mit fogok csinálni? Hát először is. Verával megmég plusz egy fővel, aki még nem tudjuk ki, lehet, hogy eszter, de nem biztos, mer lehet hogy őt nem engedik a zsarnok szülei. Szal elmegyünk szekszárdra. Levonatozunk. Sihuhu sihuhu. Így. Aztán vmikor majd pécsre is. De előbb szekszárdra. Na ez van tervben. Talán sziget... Hüm hüm.Talán. Haggyuk.
Meg aztán ott van a siófok szabadi fürdős telkünk, amit egybknt utálok. Mer utálom a balatont is. Dög unalom. A németek berúgva üvöltenek és pirosak, miközben mindenki az iszapban fetreng. Télleg tök sok értelme van. Nemhogy inkább dosztojevszkijt olvasnának.
A kis szemetek.
Öhm... Ezek a képek a gúglös képkeresőből származnak. Beírtam vmi szomorú szót, pl: magány és akkor kijöttek tökjó képek, meg oldalak és ottan így találtam a szememmel képeket. Tíra ríra. Na ma egy woodstockos képet, hamár vikésön.
Ma megyek a legeslegeslegeskegjobb bnőm ballagására, mer ma ballag. Szilvikém. 
Veszek neki virágot. Meg a zsófinak is, mer ő is jó bnőm meg ienek. Jön vera is, mer neki meg a volt osztálya ballag. Bonyolult dolog ez. Összevissza futnak a szálak. Kemény.
