Első nap az új épületben. Nagyszerű... Kicsit otthonosabbá lehetne tenni, mer most olyan mint vmi irodaépület. Egyébknt semmi bajom vele, de sokan szidják. Csak a csöngetésekkel van bajom... Pfff! Az opera ház fantomja!!! Ez a becsöngő. Ilyen technosított, polifónikus csengőhang szerű dallamocska... A faaaantom kit az operaház reeeeejt! Ez... Grrr. Beszrás, kérlek.
Na meg kalandok, kalandok, már az első napon. Andrissal vagyok egy szekrényben. Csodás élmény ez számomra. Egy kulcsunk van csak. Mért is lenne kettő? az túl logikus... két embernek két kulcs... ?!Mit képzelsz magadról? Paréj, nagyravágyó, kis izébizé! Persze andris sikeresen bedobta a fém szekrénysor alá azt az egyetlen, mötyörő kis kulcsocskát... Egész tesi óra alatt azzal szenvedtünk h kiszedjük. Fetrengtünk a földön, kartonpapírral próbáltuk kiszedni, meg páfrány levéllel. Hatékony volt. Aztán jött a munkás bácsi! Mármint mi mentünk. Adott vmi hosszú fa rudat, amivel sikeresen kiszedtük. Hahhh.
Aztán Andrissa elloptuk az Eszter buborékfujó szettjét. Kiöntöttük a csapba az eredetit, mer andirs azt mondta ő tudja hogy kell csinálni. Hát nagyon tudta... Elrontotta az egészet. Én inkább elfutottam eszter haragja elől.
Magyaron meg egyből elültették a bálintot, aki előttem ül, meg persze andrist, aki mellettem. Egyértelmű volt, hogy a magyar tanár nem fogja jó szemmel nézni a nagyszerű vitáinkat. Pedig tökjók. Nem értem mi a baja.

Popsikrém.