Nem tudom, hogy ilyen Kiss Piroskának Bakfittycityből mi köze van ahhoz, hogy én mit írok és mit nem, de örülnék, ha nem pofázna bele. Bár mindegy. Attól még arról írok, amiről akarok, akkor amikor akarok. Aki beleszólhat, az maximum az, akiről írtam. Na, annak teljes joga van reklamálni. Logikus, nem?
Dehogynem.
Felháborító! Még mindig nem cserélték le a csengőt! Még mindig az az idióta Operhaáz fantomja van!
És ráadásul egész hétvégén andrisnál volt a kulcs, és tegnap nem jött suliba és engem izélgetett a kémia tanár, hogy mit képzelek magamról, hogy magammalhurcolom a kabátom! Aztán bekéreckedtem a daniékhoz. Ezúton is köszönöm, hogy megmentették az életemet. Tudom, hogy jóvátehetetlen hibát követtem el, mikoris ellenszegültem a kedves igazgatónő szigorú szabályaival a kabátokkal kapcsolatban.
Gabesz meg majdnem szívrohamot kapott, mert egy két miliméter átmérőjű alufólia darabot hagytam a könyöklőn! ÚRISTEN! Nemtudom hogy élte túl, de hát...

Először is, találtunk egy lisztet a nyugatinál. Elneveztük Lajosnak.

Aztán a blahán valahogy kettészakadt a lisztes zacskó. Hoppá. Ez itt Timi lisztesen. Hoppá.

Ezek itt a hülye pankok lisztesen.

A villamos megálló lisztesen


Voltunk wécén is.

Előnyös kép (Én, Sáti, millenáris park)

Sáti és Vera a millenáris parki liftben. Értelmes mondat. Az.

Az új suli előtt. Nem kell bemutatnom a képen szereplő barmokat. Remélem....

Sáti találkozása egy ufoval (Vera műve






Hazafelé, on the busz. Művészi kép, mert photoshop rlz.
