Ma tréfás napban volt részem. Bizony ám!
Gyula (aki a cimboránk) vidám történeteket mesélt a macskáiról és az anyjáról, aki felmos.
Gyula szabadidejében a sötétben foszforeszkálós párnáját tölti fel fénnyel (ezért kellett korán hazamennie).
Eszter megismerkedett egy emberrel, aki hányt (mögénk). De mégse. Csak olyan fejet vágott, mint aki nemsokára hányni fog. Eszter viszont vette az összes bátorságát és szóba elegyedett vele. Eszter, mikor visszajött majdnem sírt a tömény romantikától, amit a hányós ember elmesélt neki. A hányós ember szerelme kissé arrébb buta részegen fetrengett a gyepen és közben nem is tudtt róla, hogy a hányós szerelmes belé.... Viszont ő a hányós legjobb haverjával járt. És ettől a hányós boldog volt. Mert a butarészeg csaj boldog volt.
Vagyis, ha a butarészeg boldog--->a hányós is boldog. Logikus, nemdebár?

Búcsúzom. Holnap lelátogatunk a siófok-szabadiban levő telkünkre! Hurréj.

U.I.: Eszter által ismertük meg gyulát, aki tréfás és nagy a szókincse.