El kellett vinnünk egy diákigazolványt angyalföldre, egy kosármeccsre, egy embernek, mer pici rábízta nusira, amúgy igazából picinek kellett volna ezt az utat megtennie, de átruházta nusira, mindegy. Ez bonyolult. Szóval ez a kép azt a pillanatot ábrázolja, mikoris leszálltunk angyalföldön a 120-as buszról és nem tudtuk hova kéne mennünk, és pénz se volt a kártyánkon, ezért belibbentünk egy telefonfülkébe és nusi megpróbálta fölhívni a bátyját, matit, hogy mati hívja föl a diákigazolvány tulajdonosát, hogy most akkor mi legyen....

Igen, itt az látszódik, ahogy nusi hív. Egy év volt mire rájöttünk hogy előbb nyomni kell aztán bedobni, vagy előbb bedobni aztán nyomni, vagy mivan... Végülis sikerült csavaros logikánknak köszönhetően kikövetkeztetni a telefonkészülék működési elvét...

Ez azután készült, miután küldetésünk kudarcba fulladt pedig találtunk egy vasas sportpálya elnevezésű szocreál épületet, ahol kábé egy ember tartózkodott, az is a portás volt és a mobilján  játszott és közölte hogy most volt vége a  kézilabda mérkőzésnek és az eredmény 33:10 lett... Persze mi egy kosárlabdameccsre igyekeztünk, de ez szinte lényegtelen. Szóval ez a kocsma szerű izé a buszmegállóban található, aholis vártuk a buszt, ami majd visszavisz minket az árpád hídhoz...

Itt az látható hogy milyen módszerekkel várjuka buszt. Fölhívnám a figyelmet a szájtartás fontosságára.
Jött a busz és rádöbbentünk, hogy ez nem az... De persze már rajta álltunk és tök másfelé mentünk és röhögőgörcsöt kaptunk. Aztán az én tájékozódó tehetségemnek köszönhetően (mindig rézsútosan kell menni) visszataláltunk a metró megállóba....

Ezen a képen látszik, hogy visszataláltunk a millenáris parkba. De egy laikus számára ez nem derülne ki csupán ebből a képből, de mi tudjuk, hogy ő itt Fehér, és a háttérben látszódik a millenáris park is! Cseles.

Ő nemtudom ki, de ott volt.

Ezután a kép után lemerült a gép, szóval nem tudk több információval szolgálni a tegnapi napomról, sajnálom.
Viszlát. Jöjjenek holnap is!