Tegnap nyűgös voltam és zárkózott. Ezt janival állapítottuk meg. Nyűgösségem oka az volt, hogy jani kábé egy órát tudott maradni, családi okok miatt, szal semmit nem tudtunk csinálni... Ja igen. Meg akart keresni valami boltot a mammutban, ahol van virágos lámpa.
Nemtom minek neki virágos lámpa, de azt mondta szerinte vicces ha egy fiú szoba tele van lányos cuccokkal... Öööhm, igen.... Bár én nem feltétlenül a vicces szót használnám, de mindegy. Végülis megtaláltuk, de ekkor már lényem 80 százalékát a nyűgösség uralta és magam számára is elviselhetetlenül cinikus és fárasztó mondatok jöttek ki a számon. Szegény jani. Bár ő rángatott be abba az üzletházba, ami elszívja az életkedvem és undorítóvá változtatja a hangulatom. De ő ezt ekkor még nem sejthette, ne hibáztassuk. Aztán persze jött, hogy mér vagyok ma olyan zárkózott és visszahúzockodó. Hát sajnálom. Erről nem tehetek. Így keltem tegnap. De nem panaszkodhat, mer a múltkor kissé sem voltam visszahúzóckodó. Ez alatt értsen mindenki, amit akar. Nincs kedvem kifejteni. (:
Végülis jani hazament, aztán nusi vett bikatoryt.
