Jaj, de sok mindenről maradtatok le, ti, akik csak ezen keresztül tudjátok mi van velem... Mondjuk nem olyan sok dolog, de nekem igen, mer minden  történéssel, mégha apró is, újabb problémákat kell megoldanom és ehhez sokat kell gondolkodnom, töprengnem, stb.

Pénteken elindultam otthonról, hogy majd én találkozom orsival, mert megbeszéltük, hogy régen találkoztunk, amúgyis, na mjd most! Mondta, hogy hívjam, ha megek esefbe. Hívtam. Nem vette föl... Hívtam megint. Megint nem vette föl. Grr. Elindultam, mert gondoltam, biztos ott lesznek, úgyis. A buszon ültem, mikor hívott, hogy sztornó minden, nem mehet sehova. Grr. Ok, még pont tudtam változtatni az útvonalamon és gondoltam a moszkva tér mindenre választ ad, hogy kivel is fogom tölteni eme esős délutánt. Mikor leszálltam a metróról éreztem, sőt tudtam,hogy össze fogok futni matyival, mert ő ebben az időpontban szokott errefelé mászkálni, ha az emlékeim nem csalnak. Nem csaltak, de még így is kicsit megrendültem, mikor kiértem moszkvára és megláttam: esztert, matyit, nusit meg orsit (egymásikat). Hagyjuk a folyamatot ami a szervezetmben és az agyamban játszódott le. Mind a kettő kicsit káosz szintű volt, gondolom mindenki ismeri....Mikor odaértem hozzájuk, eszter közölte hogy vörös vagyok. Jééé.... Nanemond. (: A párbeszédeket hagyjuk, amik lejátszódtak, nem tartom lényegesnek őket, illetve de... Mindegy, változtak az emberek körülöttünk, pedig kb 5 percet töltöttünk el ott állva, de elmentek nusi és eszter, matyi meg két centivel arrébb másokkal társalgott. Orsi nyávogott, hogy hol van eper (egy leány)  merhogy itt kéne már lennie. Mondtam neki, hogy az eper csak nyáron terem (jó, fáradt voltam). Visszajött matyi, aki ezt a megállapításomat nem hallotta, csak azt hallotta, ahogy orsi nyávog, hogy: hol van eper? Erre matyi: az epernek nem most van a szezonja.... Na mondomgrrr. Én is ugyanezt mondtam. Matyi ettől boldog volt és bele kellett csapnom a tenyerébe. Fantasztikus. Tudom, hogy ez nem nagy dolog, de idegesít, hogy egymástól függetlenül ugyanaz az idiótaság jut eszünkbe. Ez maradt meg ebből a találkozásból. Ja meg az, hogy majd fökhív, csak valszeg nem ezen a hétvégén, mer blablabla (lényegtelen). Kérdezte h mikor hívjon, felsoroltam neki a napokat, mondta hogy rendbenvan most megy kabátot venni.

Ezvolt.

Aztán nettiékkel mentünk a kétszáznyolcvanforintostequilás helyre, ahol mindenki tequilázott, csak én söröztem. Különc. Kolonc. Nemnem.

Tegnap is ez volt a program amúgy, csak akkor sötét volt. (:

https://www.youtube.com/watch?v=vF2JQzxaKLU videóriport pénteken. riporter: én.