első napom a mekiben.
igen.
még mndig nem jöt le a hagymaszag a kezemről és úgy érzem soha többbé nem is fogok megszabadulni tőle, pedig az itthon található összes vegyi folyadékkal leöntöttem már a kezem, és Semmi! ezt leszmítva az esztert a kasszűba rakták engem a konyhába és Ibizodor tanított be, aki amúgy tamás volt, azt hiszem, csak egy félreértés folytán elnevztem ibizodornak, ami eszternek nagyon tetszett (meg nekem is). és ő tíntott be! és nem kaptam röhögőgörcsöt! amúgy jóarc volt. pedig béna voltam. asszem. de aztán egy idő után muszáj volt hiper gyorsasággal csinálnom a sajtburgert, mert jöttek a hízni vágyó vendégek. és én csináltam egy csomó sajtburgert és közben memorizálnom kellett, hogy, először is: 0,7 mili mustár (ezt nem kell kiszámolni, szal nemtom minek tudni...), 10 mili kecsáp, 3,5 gramm hagyma (büdös), egy darab uborka, ha kicsi kettő, úgy hogy ne érjen össze, aztán sajt. Aztán végülis muszáj volt megtanulnom hogy a buci részét hogy kell ki be tenni a sütőből. Ja, meg a bigmek. Na az bonyolult. Nem szeretem. Soha ne vegyetek bigmeket, mer azt nehéz megcsinálnia a dresszingelő embernek, ez esetben nekem. :| Dresszing. Miért kell így hívni? Undorító. Na és összevissza égettem magam a sütővel.
És a munkatársaim. A főnökök jófejek. Az egyik azér mer szeretem a kispált, ezér kedves volt, a másik meg mindig nevet. szal ő aranyos (ggr szexi!... ezt mondta rá egy rohadó arcú csaj). Egy nagyon nagyon bunkó csaj volt, aki aztán kedves lett, mer énis úgy szóltam hozzá ahogy ő hozzám (gusztustalanul). Ezek után megnőttem biztos a szemében. Pf. Volt egy ember akinek felügyelnie kellett rám, miután betanítottak, és mindenki azzal kezdte, hogy ha túl közel jön hozzám az az ember akor szóljak nekik. És így kacsintottak.Mondom ok. Amúgy az az ember elmesélte hogy vér és becsület tag volt, de már kilépett, mert átgondolt dolgokat és most már megváltozott és nincs barátnője sem... :D És amúgy ő volt a legkedvesebb, mikor baszogatott a bunkó csaj és csak neki köszönhetem h nem sírtam el magam, mer mondta hogy őt is folyton basztatták az elején. Meg alapból aranyos volt. De fájt a lábam a végére, hej!