áááááááááááááá! imádom! nagyon! életem legjobb rajz órája volt! ahhhh! hogyan is fejezhetném ki azt a boldogságot, ami elöntött mikor tamás azt mondta, hogy én is próbáljam meg a krokit (kroki: adott: öt perc, egy á négyes lap, akt modell, szén és negyvenötperces az egész, a modell öt percenként vált pózt és neked öt perc alatt kell elkészítened a telkjes alakos rajzot a legegyszerűbb vonalakból, de érzékeltetni kell a póz dinamikáját ... ha van neki... :D) és ahh! Mikor a végén azt mondta az egyikre hogy nagyon jó! A tamás! ezt mondta!! nekem! tudjátok ez mivel ér fel? a tamás sosem dícsér meg csak ha tényleg nagyon jó, amúgy csak annyit mond hogy: nem rossz, vagy hogy szép a vonalháló... de most! ah! olyan jóóóóó volt. megint akarom.

íme két rajz:

 ez az én kedvencem, bár a fejével nem stimmel valami, de ezt nem kell senkinek észrevennie.

 ezt dícsérte meg tamás (megjegyzem a modell azon a széken ült, amivel órákat szenvedtem, vért izzadtam hogy le tudjam rajzolni ... aztán az egyik órán tökjól sikerült és üröltem, ezen a képen meg már röhögve rajzoltam meg két vonalból és ezen a rajzon a szék teccik a legjobban)