A tegnapi napért több embernek is köszönetet kell mondanom.

Először is mártonnak, akinek kölcsönadhattam a fűrész hármat (ő is csak az egyet látta és a kettőt nem) és aki ezért a kedvességemért fog nekem kaparintani 'amerika nem hazudik' feliratos kaukázusos zászlós kitűzőt (haha, nekem is lesz na!). Kedvestőle.

Aztán köszönet gallusnak aki szépet rajzolt rólam nekem szülinapomra és tényleg. Nagyon jó lett. Egyszer majd, ha nem lesz már pénzem és már az izmaimat fogom felemészteni akkor majd eladom a rajzot és milliárdos leszek belőle. HAHA. Ördögi terv, nemdebár? De. Ja meg köszi a zsíroskenyeret, amin kicsit sok hagyma volt. Lila!

Aztán köszönet andrásnak, akitől kaptam egy üveg dréhert közvetlenül azelőtt hogy haza kellett bicikliznem. Meg köszi, hogy őőő nemistudom, talán utólag megköszönhetem az öt liter konyakossmeggyet, amit azóta sem sikerült megennem, viszont a szivecske alakú epres milkát az egyi keste közvetlenül lefekvés előtt együltőhelyemben bejuttattam a szervezetembe, és így reggel arra keltem, hogy fáj a hasam. Szegény.

Végül de nem utolsósorban köszönet pepének, akit semmivel nem lehet fölidegesíteni és szerintem ő a világ legjámobrab embere (ez a szó! jámbor!) és még akkor sem haragudott, mikor majd mi fölkísérjük őt a sashegyre és nem, nem fogok meghalni még én sem és bírni fogom... Aha. Persze. Tökjól bírtam végülis... :D Nézőpont kérdése végülis végülis végülis. Aztán pepe kitolta a kukákat (ne, ne kérdezzétek). Hát na ja.

ezt küldöm nekik ajándéka. imádom ezt a számot.