annyira nincs karácsonyi hangulatom. itt van amúgy apa. kint kávéznak a konyhában anyámmal. ja igen, mer apa már elvileg nem itt lakik, csak ezt nem említettem itt, mert ilyeneket sosem említek. meg elváltak okóberben, de ez így mindenkinek jobb volt. és most a legjobb barátok. persze ezen mindenki megdöbben, mert az a természetes, ha utálják egymást az elvált szülők, a gyerekből meg minimum sorozatgyilkos lesz, vagy pedofil-nekrofil cirkuszi kötéltáncos. de nem. itt ez nem így megy. mi alternatívak vagyunk. hogyhíjják ezt vagy. az előbb eszembe jutott valami a panelházakkal kapcsolatban, mert mikor alsós voltam mindig ott fogócskáztunk. ami olyan fogócska volt, amit én fejlesztettem ki. vagyishogy egy embert üldöz hat ember. ilyen rendőrös bűnözős volt. de nagyszerű játék, mert a lakótelepi házak árkádjai alatt tökjól el lehet bújni. meg azt tudtátok hogy a hatodik emeleten át lehet mászkálni egyik emeletes házból a másikba? hihetetlen, nem? én nem panelben lakom, de itt van mellettünk a ljos utca és ott van egy kisebbfajta lakótelep. van ott pék, meg ott van a tóbiás, a tejesember. ez an eve a boltnak, mert a tulaj zsidó és úgy néz ki, mint a hegedűs a háztetőnből a té betűs főszereplő bácsi, akinek most nem eszébe az egész neve, pedig itt van a nyelvemen. lehet, hogy kimegyek a konyhába megkérdezni anyát... ? igen. pillanat. (bár minek írom ezt? ti úgysem fogjátok érzékelni, haha.) na, nem té betűs. mert reptevjének hívják. és az előtt a bolt előtt hisztiztem óvodás koromban, hogy kérek csokit és belefeküdtem a pocsolyába. már akkoris leleményes voltam.

csináltam nektek karácsonyra ajándékot. sokáig tartott és tiszta ragasztó lett a kezem is. (haha)