és most pedig pár szó a múltkori helovín partiról.

szerintem ez mindennél többet mond. sose hittem volna, hogy egyszer kép készül rólam idoru koncerten.. ilyen. nem is szeretem az idorut. dehát mi mást tehettem. tyé volt olyan kedves és fölírt vendéglistára. vajon megérte neki? nekem igen, láthatóan elvoltam. mellettem doriszt figyelhetjük meg, aki festőnek öltözött. én panknak öltöztem, annyira nem látszik itt, de piros bakancsban voltam és lyukas harisnyában. mi mást mondhatnék... semmi mást.

az van most, hogy még mindig el akarok menni. már rég franciaország közelében lennénk, ha szombaton elindultunk volna. és igen, élnénk. hiszek abban hogy az ember bármire képes, ha nagyon akarja. és én most csakis ezt szeretném nagyon. menni. innen. el. és megtehetem. máshova elmenni bárki tud. ha azt mondja, hogy nem mert .... az csak duma. el kell határozni és csinálni. nincs olyan hogy dehát...  NINCS. határozd el és csináld. csak budaörsig kell kibékávézni. ennyi. onnantól rajtad múlik minden.. megerőlteted magad, kiteszed az újjad és jöjjön aminek jönnie kell. illetve jöjjön akinek jönnie kell. akit kiküldenek neked az égiek. megáll, beszállsz, közlöd az úticélt és visz ameddig visz. és ezt még párszor eljátszod. nem nagy ügy és már ott is vagy a mediterrán tenger partján, párizsban az eiffel toronynál, firenzében a szőlősben, a jordán tengerparton vagy észak afrikában. én csak ehhez érzek most magamban erőt, de nagyon sokat. nagyon nagyon sokat. mert nem bírom itt. mert akarom hogy máshol legyek. ez éltet. csak egy társ kell, aki van annyira elszánt, mint én, aki szeretne annyira kiszakadni ebből az elbaszott társadalomból mint én. aki gondtalanabb életet keres. és fogok is találni. mert akarok. ki tart velem?