nos: telefonkikapcs, ajtó bezár, zene fölhangosít... és akkor elkezdődött a csopaki hétvége....
össze kell szednem a gondolataimat, amiket csopakon hagytam. pedig nagyszerű gondolatok voltak. sokan nem is tudják milyen csatornák nyílnak az agyban a fű hatására. néha jó dolog, mert tényleg ultrafogékonnyá válsz sok dolog iránt. sok dolog iránt meg pont hogy nem. tök érdekes, hogy hirtelen, egy ilyen kis semmiség hatására, hogy átértéteklődik egy másodperc alatt a világ. leválnak rólad a gátlások, de nem azok, amik az alkohol hatására. nem leszel tőle undorítóan vonagló, harsány és meztelen lény. ülsz és azt gondolod: Úristen, nagyon jó dolgok jutnak eszembe és ki fogom őket mondani! És akkor kimondod. ("ezt most kimondtam, vagy csak gondoltam?"). Egy példa: elalvás előtt még forgolódtam egy keveset azon a fantasztikusan kényelmes, sok száz személyes, pihepuha ágyon, ahol a szilárddal aludtunk és észre sem lehetett venni hogy van valaki mellettem, úgy eltűntem a nagy fehér párnákban és paplanokban. csodás, csodás! szóval forgolódtam félálomban. itt tartottunk. és akkor eszembejutott a következő kérdés: -Szerinted mi gázabb: elsüllyedni a saját hajóddal, vagy más hajójával elsüllyedni? - és meg is kérdeztem, de akkora én már döntöttem. Mert szerintem igenis más hajójával gázabb elsüllyedni... Mit mondasz a tulajnak utána? Áh, eléggé rossz dolog a magyarázkodás, higyjetek nekem! nos, ezekután azt álmodtam, hogy egy képregényfigura vagyok és megpróbálom kivágni magam a képregényből, az otthonomból, de véletlenül belevágok magamba, mert túl nagy az olló... Elég mulatságos dolog ez most, tudom.
ezenkívül láttam a: betmen - fekete lovagot (nagyon jó! nagyon jó! alap, hogy a joker a jóarc... csak az anarchia. neki sikerült!), valami olyan filmet, aminek tarantino írta a forgatókönyvét, de nem ő rendezte, ezért borzasztóan szar volt, de végignéztük, nemtom már miért... a címe pedig: vérfagyasztó. nos, láttuk még aaaz őrült és gyönyörűt, amiben kirsten dunst valami drogos, gazdag 17 éves csajt játszik és beleszeret kárloszba a lúzer, de okos és szegény spanyolba. a film alapjában véve undorító. mármint ahogy meg van csinálva... az szörnyű.és, amit a végére hagytam:félelem és reszketés las vegasban... örök szerelem kezdődött köztem és eközött a film között. bimbódzik már. hiszen! én eleddig nem láttam, de mindigis meg akartam nézni. és most sikerült. figyelj... ez a film... ez zseniális. de nem tudom hogy miért az, csak van benne valami. amit csak más tudatállapotban érthetsz meg igazán. mármint nem... rosszul fogalmaztam. csak és kizárólag így érthetsz meg belőle olyan apró kis poénokat, amiket amúgy nem fognál föl, hanem azt mondanád: Mi ez a hülyeség? de komolyan. nem érted, nem bírod követni mi történik.... mert ez a lényeg! semmi nem történik! semmi! az egészet ők képzelik, minden fölerősödik. tízszeresére, százszorosára, ezerszeresére. apró részletek olyan fényt kapnak, hogy bele tudj nézni sokkal jobban. a dolgok közé ragadt apró kis szöszmöszökhöz olyan közel tudsz hajolni amennyire csak akarsz és addig tanulmányozhatod őket, ameddig akarod.
amúgy ez az egész veszélyes, ha valaki nem tud mit kezdeni a saját agyával. fogni kell a gyeplőt. tapasztaltam. nagyon rossz olyankor ha az agyad önállósodni kezd... jön a paranoia. ami nem jó. ha valaki nevet, azt hiszed, hogy rajtad röhög! gúnyosan! vagy: olyan embert érzel a legundorítóbb, legutolsó aljas izének, aki amúgy az egyik legjobb barátod. : (
na. vasárna van. hazaértem. eszter varázsolt itthonra netet. tapsikolok örömömben. ti is tapsikoljatok, bár látom, megint jönnek a negatív szellőcskék a kommentek felől. UGYE MILYEN ELVONT VAGYOK? egyetek barackot a hátamról, ami selymes. selymes a hátamon a bőr, megéri olvasni a blogom. már csak ezért is! hátha fény derül a titokra, hogy hogy csinálom a selymességet a hátamra. majd figyeljetek jól!
