szeretném felverni lelkem dalával
a szomorú szivét, a világot.
most megbocsátok annak is,
aki bántott.
szeretném a keblemre ölelni az
életért küzdő, fájó rabot.
szeretném feltámasztani,
aki halott,
szeretném, hogyha lassabban forogna
és végre megállna a nagy kerék.
de a legjobban szeretném,
ha szeretnék.
és szeretnék alkotni csodásat és
ezer gyönyörűt, szépet meg nagyot
s aztán meghalni: mert én a
mámor vagyok.
