Okos ember, szamár szenved.
Ez egy dolák-saly róbert féle közmondás és nagyon szeretem, mer nincs értelme.
Tegnap rákóczi nap volt. Nagyon nagyszerű volt. Kiakadtam egy csocsó nevű leányon, aki engem vádolt azzal, hogy összeviaszoztam a kendőcskéjét. Rohadjon meg. Mondtam neki, hogy nem én voltam, erre: Akkor ki?!!!!. Ien gusztustalan hangon. Ideges lettem, nem tudtam semmit mondani, ebből kifolyólag. Ha ideges leszek inkább sírok. De most ez sem ment. Csak szimplán ideges voltam.
Aztán lementem ebédelni azzal a csajjal, akivel járnék ha fiú lennék. Most megint leszbikus hajlamaim mutatkoznak meg eme blog lapjain, de ez arra van, nem? Tökjó lenne, ha valaki végre lefikázna. Élvezném.
Aztán a nap további részében egyéb emberek baszták föl az agyam. Hogy szépen fejezzem ki magam. Például bálint. Grrrrrrrrrrrrr!!!! Nagyon utáltam akkor. Nem tudom elmondani miért, ott kellett volna lenni. Idegesítő volt és kész!
Találkoztunk a moszkva téren a blaze együttes tagjaival (misu és szekér). Misun három sapka volt (kettő) ugyanis levágták a haját (levágatta). Elítélem azt, ha valaki fizet azért, hogy levágják a haját.